magyar  english  deutche            RSS
HU > Hírek > 

A Levéltár, amely megőrzi a múltat a jövőnek

Írta: Nagy Iván
2013-10-04 07:39
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás

A Szekszárdi Vasárnap 2013.09.29.-ei számában a szokásos Kávéházi rovat vendége Cserna Anna főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltárának mb. igazgató helyettese volt, aki 2013. szeptember 1-én, „Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja” kitüntetést vehette át Dr. Puskás Imrétől a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Elnökétől,  a Vármegyeháza dísztermében a Megyenap alkalmából rendezett ünnepségen

A cikk teljes szövege itt elolvasható:


Interjú Cserna Annával

 

Kávéházi randevú

Sas Erzsébet rovata

 

A Levéltár, amely megőrzi a múltat a jövőnek

 

Vendégem a Belvárosi Kávéházban Cserna Anna főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltárának mb. igazgató helyettese, aki 2013. szeptember 1-én, „Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja” kitüntetést vehette át Dr. Puskás Imrétől a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Elnökétől, a Vármegyeháza dísztermében a Megyenap alkalmából rendezett ünnepségen.  

- Sok foglalkozást álmodik meg egy gyermek, de nem gondolom, hogy ebben a levéltárosi hivatás benne lenne. Randevúnkon a Te életutad felől érdeklődőm, - jómagam hiába „kutattam” – miután eddig csak a munkáid „beszéltek” Rólad…

- Édesapám erdész volt, így gyermekkorom több Tolna megyei településhez kötődik. Pakson születtem, Hőgyészen jártam általános iskolába, Dombóváron a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően a Szombathelyi Tanárképző Főiskola népművelő – magyar szakára jelentkeztem. Már főiskolás koromban elkezdtem dolgozni jelenlegi munkahelyemen, a Tolna Megyei Levéltárban 1974-ben, s levelezőn fejeztem be a tanulmányaimat 1978-ban. Rájöttem, hogy ez az a hely ahol dolgozni szeretnék. Nagyon izgalmasnak találtam a levéltári munkát, ezért továbbtanultam, a következő diplomámat történelem szakon szereztem, majd elvégeztem a levéltári szakot is, valamint latinból középfokú nyelvvizsgát tettem.

- Jelenleg főlevéltárosként igazgató helyettes a beosztásod, de mint mondtad végigjártad a lépcsőfokokat……

- Levéltári kezelőként kezdtem: iratok rendezése, kezelése volt a munkám. Majd levéltárosként az összes levéltári szakterületen dolgoztam, és a gyakorlat tett igazán levéltárossá. Nagyon örülök, hogy alkalmam volt rendezni a történelmi családok archívumait, ekkor kezdtem kutatni a XVIII – XIX. századi vármegyei nemesség történetét.

- Kutatásaidat publikáltad is, felsorolnál néhányat ezen munkáid közül?

- Az első nagyobb írásom 1987-ben került közlésre. Írásaim többsége pedig, a „Levéltári Füzetek” című levéltári kiadványban olvashatóak. Publikáltam még a levéltárosok szakmai folyóiratában a „Levéltári Szemlében”, és különböző országos folyóiratokban is, mint a „Korunk”, a „Pannon Tükör”, az „Új Dunatáj”, a „Honismeret”. Két önálló kötet is született a „Paksi kistérség” címmel, valamint a vármegyeháza felújításához kötődően a „175 éves Vármegyeházánk” című tanulmány. Az épület építésének történetét dolgoztam fel összekapcsolva a vármegye közigazgatásának múltjával.

Részlet a kötetből: ”Tolna megye közigazgatásának múltja és az igazgatás színhelyéül szolgáló székházának, a vármegyeháza épületének története szoros összefüggést mutat. A vármegyeházák építése a modern közigazgatás kiépülésével, a török utáni birodalmi igazgatás megújításával, az egyre bonyolultabbá és bürokratikusabbá váló intézkedési menettel, ügykezeléssel kapcsolható össze. A vármegyei közigazgatási tennivalók változásai, a vármegye szerepkörének bővülése azonban évszázadokban mérhető. A megye (1949-ig vármegye) az egyetlen olyan intézmény, amely a kereszténység felvételétől, Szakály Ferenc történész szerint feltehetően már Géza nagyfejedelemségétől fogva a mai napig létezik….”

- A Levéltár az emberek szemében, egy „misztikus” hely, ha még nem volt semmi kapcsolatuk az intézménnyel, általában annyit tudnak, hogy olyan régi iratokat őriznek, mindent tudnak a múltról, és mindent megőriznek a jövőnek….

- A Levéltár nem annyira ismert intézmény. Az 1990- es évek elején a kárpótlással kapcsolatosan bekerültünk egy rövid időre a köztudatba, valamint az utóbbi években az igen népszerűvé vált családfakutatás miatt egyre többen keresik fel a levéltárunkat. Igazán, kevesen tudják, hogy „mivégre” vagyunk. A Levéltár egy tudományos közművelődési és hatósági feladatokat ellátó intézmény.

- Akkor ezt ha bővebben kifejtenéd….

- Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat elvégezhessük, nemcsak őrizzük a megyére vonatkozó „régi” iratokat, hanem azokat folyamatosan gyarapítjuk, feldolgozzuk, kutathatóvá tesszük. Erre a szakmai feladatokra épül a levéltári szolgáltatások köre, a cél egyre inkább nyitni a lakosság felé. Kutatószolgálatunk keretében bárki, bármilyen témában végezhet kutatást. Ez az egyik fő feladatunk, de emellett kiállításokat rendezünk, ismeretterjesztő előadásokat, rendhagyó történelem órákat, levéltári ismertetőket tartunk, s nagy örömünkre ezek a rendezvények egyre népszerűbbek.

- A nevében is benne van, hogy Levéltár, s talán mindenkinek az jut először eszébe, hogy leveleket őriz, de azon kívül mi mindennek tárháza az intézmény….

- A megyére vonatkozó történeti, maradandó értékű forrásokat, dokumentumokat, azaz elsősorban a megye közigazgatására, illetve a bíráskodásra vonatkozó iratokat őrizzük a XVIII. századtól szinte napjainkig. Említésre méltó a térkép-, a plakátgyűjtemény, a történelmi családok és személyek különleges értéket képviselő iratanyaga. Körülbelül 12 kilométernyi irat található a levéltárunk őrzésében. Ennek a hatalmas mennyiségű levéltári anyagnak a védelmét szolgálja az, hogy róluk mikrofilm is készül a saját műhelyünkben. Igyekszünk a kor kihívásainak is megfelelni azzal, hogy az érdeklődésre számítható dokumentumokat digitalizáljuk, mint például az 1859-ben készült községi kataszteri térképeket, és ezek már az interneten is elérhetőek.

 

- Szerencsésnek mondhatom magam, hogy járhattam a Levéltár valóban kicsit misztikus világában, ahol a plafonig érő hosszú polcokon a régi irtok jellegzetes illata árad, s az ember úgy érzi, visszafelé megy a korban, s egy pillanatra részese a régmúltat megőrző papírra vetett történelemnek. Ezt a precíz, hihetetlen adatmennyiséggel végzendő munkát bizonyára mindannyian másképpen pihenitek ki. Neked mi a feltöltődés, kilépve a Vármegyeháza kapuján, amely a Levéltár otthona…

- Számomra nem teher a munka, a tanulmány írás nemcsak a munkaidő keretei között zajlik, hanem azon túl is. Ezen túlmenően a zenehallgatás, Mozart zenéje, valamint szépirodalom olvasása tölti ki a szabadidőmet. Sokat ülök a számítógép előtt, mindezt gyalogolással ellensúlyozom. Baráti körben járjuk az ország legszebb tájait, a Mecsek hegyeit és természetesen a város szőlőhegyeit. Egy- egy települést érintve pedig annak nevezetességeit is megtekintjük. A természeti szépségek felfedezése, valamit a mozgás öröme, új és még újabb tájak megismerése együttesen pihentet igazán.

- A Megyenapon, ahol jelen volt és beszédet mondott Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, s gratulált a kitüntetetteknek, a te kitüntetésed átadása előtt, többek között elhangzott, hogy: négy évtizedes szakmai munkád, kutatásaid, publikációid, mint helyettes vezető, a levéltári szakterületek irányításában vállalt szereped elismeréséül érdemelted ki a Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja kitüntetést. Milyen érzés volt ezt hallgatni, és átvenni az elismerést jelentő dokumentumot? 

- Természetesen örültem az elismerésnek, hiszen a közel 40 év alatt talán sikerült valamit nyújtani, valami figyelemre méltót produkálni. Elképzelésem szerint a kutatómunkát akkor is folytatom majd, ha már nyugalmazott levéltáros leszek.

 

A teljes szám benne a cikkel

Link