magyar  english  deutche            RSS
HU > Hírek > 

Hetven éve kerültek gettóba

Írta: Nagy Iván
2014-06-03 09:11
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás

A kiállítás Teol-on megjelent beharangozója:

Május 30-án a Tolna Megyei Levéltárban emlékkiállítás nyílik, emlékeztetve a szekszárdi holocaust áldozataira. A tematika azért szűkül le Szekszárdra, mert a megyében a szekszárdi holocaustról maradt fönt a legtöbb irat.

 

 

A holocaust emlékmű és a szekszárdi zsinagóga épülete.

Bár utóbbinak megváltozott a funkciója, ez is emlékeztet az egykori zsidóságra

(Fotó: Gottvald Károly)


Ruzsa Éva főlevéltárostól, a kiállítás rendezőjétől megtudtuk, hogy a dátum azért május 30-a, mert akkor közölték a szekszárdi zsidókkal, hogy másnap, 1944. május 31-én gettóba viszik őket. Szekszárdon ugyanis nem állítottak fel gettót. Ez részben a polgármesternek, vitéz Vendel Istvánnak köszönhető.

Ebben valószínűleg nem csak erkölcsi és humanitárius, hanem praktikus szempontok is érvényesültek. A város akkori körülményei, adottságai: a lakásszerkezet, a várható költségek is befolyásolták a döntést. Egyáltalán, a hivatalok, hivatalnokok hozzáállását az jellemezte, hogy csak a jogszabályok adta keretek között döntöttek. Valószínűleg féltek, ami, tekintettel az akkori körülményekre, jórészt érthető.

Akkor a nagyobb városok döntő többségében gettót vagy gyűjtőtábort mindenképpen felállítottak. Szekszárdon nem, de ez nem azt jelenti, hogy a szekszárdi zsidóság – akkor kb. 130 lakóépület volt a tulajdonukban – az eredeti házában vagy lakásában maradhatott volna. Nagyjából tudható, hogy a szekszárdi zsidókat mely épületekbe költöztették össze. Ez körülbelül 60 ház volt.


Mintegy négyszáz, zsidónak minősített embert érintett az intézkedés. A történeti városmagból minden zsidót kiköltöztettek. Néhány héttel korábban a volt lakásukban hagyott javaikat ők maguk leltározták, most ismét leltárt kellett készíteniük arról, amit a kijelölt házakba még magukkal vihettek. Május 31-én a szekszárdi zsidókat a megye más településein lévő gettókba telepítették: legtöbbjüket Bonyhádra, de Dombóvárra, Paksra, Pincehelyre és Tamásiba is kerültek.

A főlevéltáros azt is elmondta, hogy rendkívül nehéz a szekszárdi lakosság viselkedésére vonatkozó írásos dokumentumot találni. Ha volt is mentés, nem nagyon tudunk róla, mert ha irat, dokumentum keletkezett volna, az azt jelentené, hogy az érintetteket internálták.

Amikor a németek március 19-én megszállták az országot, s Szekszárdra is bevonultak, elkezdtek rabolni a zsidóknál, különösen 21-e és 23-a között. Júniusban, már a gettókban, fizikai bántalmazással is a maradék, illetve otthon hagyott értékeik átadására kényszerítették őket, a keresztény lakosságot pedig internálással fenyegetve felszólították az elrejtett zsidó vagyonok átadására.

Pontos számokat nem tudunk, de nagy értékről volt szó. Mindent elvettek tőlük, s ezek egy részét a kibombázottaknak adták, aztán később a nyilasok kifosztották, kiárusították az üzleteket, s végül a kormány úgy rendelkezett, hogy mindent ki kell osztani a lakosság között.



TEOL Cikk