magyar  english  deutche            RSS
HU > Hírek > 

Aradi Gábor levéltáros előadása a Levéltári Esték sorozatban

Írta: Nagy Iván
2013-07-03 08:15
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás
Kéjnők Szekszárdon a dualizmus korában
 
„Kéjnők és prostituáltak a dualizmus korszakában Szekszárdon” címmel merész témában hallhattunk meglepő történeteket a Levéltári esték sorozat június 25-i előadásán.
 
 
A szekszárdi főgimnázium és a betiltani kívánt sarki bordélyház
(a kékkel színezett épület) közti távolság látható az 1897-ben készült vázrajzon
 
A Szekszárdi Vasárnap erről szóló cikke:
 
A kérdéskör felvetőjétől, Aradi Gábor levéltárostól a téma iránt érdeklődők megtudhatták, a nemi betegségek terjedése következtében 1867-től már szabályozták a kéjelgést, amit életkorhoz, igazolványhoz, és rendszeres orvosi ellenőrzéshez kötöttek, a szolgáltatásért pedig meghatározott összeget kérhettek a kuncsafttól. A prostitúció tekintetében négyféle kategóriát vezettek be, a legveszélyesebbek a „titkos kéjnők” voltak.

Szekszárdon 1840-től tudunk bordélyok működéséről. Ismert, hogy 1897-ben özv. Stein Jánosné bordélyház-működtető levelet írt a városhoz, amelyben sérelmezte, hogy megfosztják a Gyepsoron (a mai Mikes utca és Csokonai utca sarkán) álló bordélyából származó megélhetésétől annak okán, hogy a mai Garay János Gimnázium akkori igazgatója, Wigand János túl közelinek találta a vigalmi házat az oktatási intézményhez. Az alispán elutasította a kérelmet.
Egy 1890 márciusában kelt „kéjelgésügyi rendelet” kimondta, hogy az említett tevékenységet kizárólag bordélyházakban lehet folytatni, a tulajdonosok 17 évestől fiatalabb lányt nem foglalkoztathatnak, az utcán a kéjhölgyek feltűnő öltözetben nem jelenhetnek meg, valamint, hogy az összes kéjnőt rendszeres egészségügyi vizsgálat alá kell vetni. Amíg 1892-ben hét nyilvánosház működött Szekszárdon - a legnagyobb hat kéjnőt foglalkoztatott -, ez a szám 1910 elejére kettőre csökkent. Az 1900-as évek elején az egykori Múzeum utca Séd-patak parti végén (Zrínyi és Tinódi u. sarok), és az Árpád utca patak parti sarkán szintén léteztek bordélyok, amelyekre a környéken lakók gyakorta panaszkodtak, mégis az akkori rendőrkapitány szerint „fenn kell tartani ezen intézményeket”, hiszen szerinte így nem a rossz hírű vendéglőkben zajlanak a kéjelgések.
Dokumentumok tanúsítják, hogy a szekszárdi Ferenc kórházban 1916-ban a 14 férfire és 8 nőre méretezett nemi beteggondozóba 28 férfit és 12 nőt zsúfoltak be. A bordélyházakat ekkor még nem tiltották be, javaslatok viszont születtek: bárcakönyvvel (pénz befizetését igazoló jegy) és a hölgyek fényképét tartalmazó könyvvel is kell rendelkezniük a kéjnőknek. A bordélyházak nagy ívű korszakának az 1927-ben született, ezen „üzletek” bezárásáról szóló rendelet vetett véget.  

 
Gyimóthy Levente